cser A: 1075/ ſurkuscher [hn.] (MNL (OL) Dl. 235997); 1193 cher (OklSz.); 1274/ Apatchere [?□] [hn.] (PRT. 10: 497); 1285/ cheer (Wenzel: ÁÚO. 12: 443); 1366 Chere [□] [hn.] (Kniezsa: SzlJsz. 127); 1416 u./¹ ւèrè fa (BécsiK. 217); 1463 Emsesereye [hn.] (OklSz.); 1604 Czereh [□] (Szenczi Molnár: Dict. Quercétum a.); nyj. csërë [□] (ÚMTsz.) J: 1 1193 ’cser | Zerreiche’ (↑); 2 1250 u. ’cserhántásra használt erdő; cser-, tölgy erdő | Eichenschälwald; (Zerr)eichenwald’ (MonStrig. 1: 53); 3 1274/ ? ’erdő; bokros hely | Wald; Gebüsch’ (↑), 1366 ’ua.’ (OklSz.); 4 1366 ’cserhéj 〈bőrip〉 | Gerbrinde’ (↑); 5 1416 u./¹ ’tölgy | Eiche’ (↑); 6 1613 ’cserlé | Gerberlohe’ (NySz.); 7 1750 ’bokor | Strauch’ (Wagner: Phras. Dumus a.); 8 1935 ’éger | Erle’ (SzegFüz. 2: 66) Sz: cseres [1237–1240] ? Ceres [hn.] (PRT. 1: 782); 1550 k. czewrus [ɔ: czerews] (KolGl.) | cserez 1632 cserezni [sz.] (Tagányi: ErdOkl. 1: 399) | cserzett 1767 Tserzett-bö́r (Pápai Páriz–Bod: Dict.)

Jövevényszó egy déli szláv nyelvből. |  ≡  Blg. цep; szbhv. cer; szln. cer: ’csertölgy’ [< lat.  (balk.) cerrus ’ua.’].  ≋  Vö. még or.  (e. szl.) цepъ ’ua.’.  ⌂  A szláv c > m. cs hanghelyettesítéshez vö. →császár, →csép stb. A csere változat szóvége elhalványult birtokos személyjel lehet; vö. (a birtokos személyjel veláris változatával): doha (→doh), →moha stb. A cser alak és a csere változat között részleges szóhasadás ment végbe: a 4., 6., 8. jelentés a cser-hez kötődik, a 7. jelentés a csere szóhoz. A 8. jelentés azzal magyarázható, hogy a cserzőműhelyben az égerfa kérgét is felhasználták.  ≂  Az értelmezések, miszerint a csere változat kicsinyítő képzős származékszó a cser-ből, vagy szóhasadás, ill. elvonás a →cserje, ill. →cseret szavakból, nem meggyőzőek.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 127; Nyr. 88: 60; TESz. csere¹ a. is; EWUng.→ cserbenhagy, cseri-, cserje