csepőte × A: 1659 czöpetes [sz.] (MNy. 68: 474); 1795 Csepötéket (NSz.); 1808 Tsepö́te (Sándor I.: Toldalék); 1836 Tsepéte (Kassai: Gyökerésző 5: 172); nyj. csepüte (ÚMTsz.) J: 1 1659 ’bokor | Busch’ (↑); 2 1795 ’bokros, cserjés hely | Gesträuch’ (↑); 3 1832 ’növényi hajtás | Aufschößling’ (NSz.)
Fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű és a →cseplye tövével, valamint a →cseperedik abszolút tövével azonos. Végződése -ő melléknévi igenévképző + kicsinyítő képző. Az első szótagbeli ö a →csepp (~ csöpp) hatását mutatja. Az eredeti jelentése ’hajtás, sarj’ lehetett. ∼ Ugyanebből a tőből: ? csepe ’egy fajta tölgy(fa); fiatal tölgyfa’ (? 1318 Chepe [szn.] (1832: AnjOkm. 1: 452)); csepölce ’cserjés, csalit’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.); csepött ’bozót, cserjés’ (1832: TudGyűjt. 3: 71)
☞ EtSz. csepe a.; MNy. 62: 292; TESz. csepe a. is; EWUng.→ cseperedik, cseplye