cseplye × A: 1135 Chepel [hn.] (MNL (OL) Dl. 206809); 1138/ Cepel [hn.] (MNy. 32: 203); 1193 Chepeil [hn.] (OklSz.); [1200 k.] Sepel [hn.] (An. 44.); 1597 Cseplye (EtSz. 1: 944); 17. sz. eleje Csepelyhegynek [✐] [hn.] (MNy. 65: 73); 1795 Csepjéktül (NSz.); 1805 csëplye (NSz.); 1834 cseple (MNy. 79: 510) J: 1 1138/ ? ’sarjadék erdő; bokros, cserjés hely | Ausschlagwald; Gestrüpp’ (↑), 17. sz. eleje ’ua.’ (↑); 2 1597 ’egy fajta fű | Art Gras’ (↑)

Fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű és a →csepőte tövével, valamint a →cseperedik abszolút tövével azonos. A korai, eredeti változatok végződése -l ~ ly névszóképző; az alaktanához vö. →fial, →személy. A cseplye alak a csepely-ből hangátvetéssel keletkezett; vö. szuglya ~ szugoly (→zug).  ∼  Idetartozik: cseplesz  [hn.] ’értéktelen, satnya, csenevész, korcs; bokros, bozótos erdő; stb.’ ( (1364: MNy. 69: 248); ’ua.’  (1687: SzT.)); ezek a cseple változatból névszóképzővel keletkezett.

☞ MNy. 62: 135; TESz. cseplesz a. is; MNy. 63: 197; EWUng.→ cseperedik, csepőte