csepesz × A: 1395 k. chepeʒ (BesztSzj. 607.); 1474 cʒepeʒnek (BirkK. 2); 1533 Cheples gaay [ɔ: haay] (Murm. 728.); 1838 Csempesz háj, Csepsz (Tsz.); 1842 csepsze [□] (MTsz.); 1861 csepėsz (MNyszet. 6: 242); 1862 csėmpėszháj (CzF.) J: 1 1395 k. ’főkötő | Frauenhaube’ (↑); 2 1763 ’egy fajta háj; a beleket kötényszerűen borító recés hashártya | Art Schmer; Bauchfell’ (NSz.); 3 1875 ’a disznó nagyobbik gömböce, gyomra | der größere Saumagen’ (Nyr. 4: 561); 4 1889 ’töpörtyű | Speckgriebe’ (Nyr. 18: 93)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Szbhv. čepac ’főkötő’; szlk. čepiec ’ua.; recés gyomor’; or. чeпeц ’főkötő’; stb. [esetleg indoeurópai eredetű; vö. gör. σκέπας ’sarok, szeglet, védőtető’; litv. kepùrė ’kalap, sapka; süveg, sisak; fedő, borító, tető’; stb.’].  ≋  Megfelelői: rom.  (N.) ceápsă ’főkötő’.  ⌂  A szóvégi sz elhasonulással keletkezett. A bélfodorra vonatkozó cseplesz változat (a 2. jelentéshez vö. csepleszháj ’a hashártya megkettőződése’ tkp. ’a beleket kötényszerűen borító recés hashártya’ (1533  (↑)) feltehetőleg a cseplesz (→cseplye) hatására keletkezett.  ∼  Idetartozik: 1500 k. chepő ’főkötő’  (TemGl. 66.). – A csápsza ’ua.’  (1816: Gyarmathi: Voc. 99); ’pofon, nyakleves’  (1917: Nyr. 46: 292) valószínűleg külön átvétel a románból (↑). A későbbi, metonimikus jelentéshez vö. elnadrágol (→nadrág).

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 126; MNy. 62: 302; TESz.; EWUng.