csép ∆ A: 1138/ ? Cepes [sz.] [szn.] (MNy. 32: 130–131); 1257/ ? Chep [hn.] (Györffy: ÁMTF. 3: 411); 1395 k. cheph (BesztSzj. 492.); 1631 chyp (NySz.); nyj. csëp (MTsz.) J: 1 1138/ ? ’magnak a kalászból v. hüvelyből való kiverésére használatos eszköz | Dreschflegel’ (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1847 ’harci csép, vasgép | Kriegsflegel’ (NSz.); 3 1848 ’fonálkereszt, szálkereszteződés 〈a szövőszéken〉 | Gelese 〈am Webstuhl〉’ (SzT.)

csépel [1] A: 1409 Cheplew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1416 u./¹ ւepel (BécsiK. 252); 1540–1550 cijplenije [sz.] (Székely I.: Calendarivm A7b); 1872 csöplöttünk (Nyr. 1: 421) J: 1 1409 ? ’üt, ver, püföl | dreschen’ (↑), 1416 u./¹ ’ua.’ (↑); 2 1416 u./¹ ’hibáztat, megver, ütlegel | tadeln; prügeln’ (↑); 3 1841 ’rég/jól ismert dolgot ismétel(get) | Altbekanntes wiederholen’ (NSz.) Sz: elcsépelt 1841 elcsépelt ’régóta ismert, szakállas | abgedroschen’ (NSz.)

A szócsalád alapja, a csép különböző szláv nyelvekből eredő jövevényszó. |  ≡  Blg. цeп ’fonálkereszt, a láncfonatokat szétválasztó léc, bot ‹a szövőszéken›’, (N.) ’bot, pálca, karó’; szbhv. cep ’cséphadaró, husáng; bot, pálca’; cseh cep ’cséphadaró, husáng; harci csép, vascsép ‹huszitáké›’; or. цeп ’cséphadaró, husáng’, цeпы [többes szám] ’nyüstszál’; stb. [esetleg indoeurópai eredetű; vö. óind chinátti ’(szét)hasít, (szét)repeszt’; gót skip ’hajó’; stb.].  ⌂  A jelentések a különböző nyelvekből való származtatás mellett szólnak. A szláv c > m. cs hanghelyettesítéshez vö. →császár, →cser stb.

A csépel származékszó. |  ⌂  A csép-ből igeképzővel jött létre. – A 2., 3. jelentés metafora; a 3. jelentés leginkább az elcsépelt származékszóban él.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 125; TESz.; EWUng.→ cséphadaró