cseng A: 1156 ? Sengeu [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 238264); 1295 ? Kethchenge [sz.] [hn.] (OklSz.); 1302 ? Chenge [sz.] [szn.] (AnjOkm. 1: 24); 1478 Chengew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1506 chengheseth [sz.] (WinklK. 75); 1529 e. czongoͤ [ɔ: czoͤngoͤ] [sz.] (VirgK. 107); 1615 czioͤnoͤg (NySz.); 1816 cseneg (NSz.); 1862 csėnėg (CzF.) J: 1 1295 ? ’csilingel, kong, zúg | klingen’ # (↑), 1478 ’ua.’ (↑); 2 1774 ’nyomorúságosan eltengődik, vegetál | sich kümmerlich fortbringen’ (NSz.) Sz: csengő 1156 ? [szn.] (↑); 1295 ? [hn.] (↑); 1478 Chengew [szn.] (OklSz.); 1529 e. ‹foly mn-i igenév› (↑); 1560 k. Chenghó ‹fn› ’csengettyű, harang | Klingel, Glocke’ (GyöngySzt. 3629.)

csenget A: 1422 Chengethew [sz.] [szn.] (OklSz.); 1519 cʒeengheteeſſel [sz.] (JordK. 42); 1585 k. chȯngethó [sz.] (Gl.); 1862 csėnget (CzF.) J: ’csöng, csenget, csörög | klingeln, läuten’ # Sz: csengettyű 1519 czenghetẅth (JordK. 42)

csendül A: 1490 k. chendulÿen [l-j] (NagyvGl. 182.); 1574 csöndűlést [✐] [sz.] (RMKT. 4: 247); 1862 csėndűl (CzF.) J: ’meg-/felcsendül, felhangzik | erklingen, ertönen’ #

csendít × A: 1500 k. chendethenÿ [sz.] (AporK. 189); 1525 k. czenditkoron [sz.] (LázK. 211); 1604 Czoͤnditem (Szenczi Molnár: Dict.); 1862 csėndít (CzF.) J: ’(be)csenget | klingeln; anläuten’

csend¹ ∆ A: 1527 chend (ÉrdyK. 466) J: ’cseng | klingen’

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  Éles csengés, csendülés hangjának utánzására. A szó végződései különféle igeképzők, amelyek közül a -g-nek gyakorító, a -d-nek kezdő funkciója van.  ≋  Hasonló hangutánzó-hangfestő szavak: szln. cingljati ’csenget, csendít’; szlk. cengať ’csenget, csilingel’; oszm. c̦angırda- ’csörög, csörömpöl’; stb.  ⌂  A cseng 2. jelentése a →cselleng hatására keletkezett.

☞ EtSz. csënd a.; TESz. csendül a. is; EWUng.→ cseng-bong, csilingel