csenevész A: 1138/ ? Ceuenez [szn.] (MNy. 32: 131); 1663 csenevész (NySz.); 1838 Mecsevész (Tsz.); 1862 sanyavész (CzF.); nyj. sánavész (ÚMTsz.) J: ’satnya; alulfejlett | verkümmert; unentwickelt’ Sz: csenevészedik 1862 csenevészėdik (CzF.)
csenevészik × A: 1679 el-csenevézett (NySz.); 1683 el ... csenyevézni [sz.] (NySz.); 1774 metsevézve [sz.] (Gáldi: Szótir. 428); 1883 csenevészik [▽] (NSz.) J: ’elsatnyul | verkümmern’
Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő ismeretlen eredetű és a →senyved, →sindik szócsaládjával függhet össze. A végződése -ész névszóképzőnek, ill. -ész(ik) igeképzőnek látszik; az alaktanához vö. szaglászik (→szag); vadász, vadászik (→vad). Egyes korai és nyelvjárási változatok hangátvetéssel és hangrendi átcsapással keletkezhetettek.
☞ EtSz.; MNy. 3: 172; TESz.; EWUng.→ senyved, sindik, szenved