csendes A: 1416 u./¹ ւēdėſſegbèn [sz.]; ւèndeſſeget [sz.]; ւėndèſſeǵgèl [sz.] (BécsiK. 37, 38, 75); 1416 u./² ւendèʒ́bē (MünchK. 97va); 1531 k. czendeſzen (MKsz. 1984: 228); 1533 Czindez (Murm. 161.); 1577 chÿeͦndeſſegeͦth [sz.] (OrvK. 149); 1585 tsendéz (Cal. 509); 1604 Czéndeʃʒites [sz.] (Szenczi Molnár: Dict.); 1608 csendös [?✐] (RMNy. 3/2: 127); 1805 csëndës (NSz.) J: ‹mn› 1 1416 u./¹ ’zajtalan, nem hangos | still’ # (↑); 2 1416 u./² ’nyugalmas, békés | ruhig’ (MünchK. 28rb); 3 1560 k. ’szelíd | sanft’ # (GyöngySzt. 1647.); 4 1604 ’biztonságos | sicher’ (Szenczi Molnár: Dict.); 5 1604 ’nem feltűnő; észrevétlen | unauffällig; unmerklich’ (Szenczi Molnár: Dict. Hálcyon a.); 6 1807 ’lassú | langsam’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.) | ‹fn› 1 1577 ’az éj csendessége | Stille der Nacht’ (KolGl.); 2 1791 ’börtön | Kerker’ (NSz.); 3 1792 ’bocskor | Riemenschuh; Art Schuhwerk’ (Baróti Szabó: KisdedSz. Tsend a.); 4 1817 ’lassú zene | Adagio’ (NSz.); 5 1875 ’ferbli | Färbelspiel’ (Nszt.) Sz: csendesség 1416 u./¹ (↑) | csendesít 1416 u./² m͡g ւèndèʒ́eitette volna (MünchK. 28rb) | csendesül 1456 k. chendeʒwl (SermDom. 2: 494) | csendesedik 1519 le czendezó̗denek (JordK. 760)

csend² A: 1748 tsendel (NSz.); 1805 csënd (NSz.); 1808 csöndünket (NSz.) J: ’csönd, nyugalom | Stille, Ruhe’ #

A szócsalád alapja, a csendes ismeretlen eredetű. |  ⌂  Az eredeti változat csendesz lehetett. A csendes alak részben származékszóban -ség képzővel (↑), részben -s képzős melléknév analógiájára keletkezett, mint pl. éles (→él²), füves (→fű¹) stb. Feltehetőleg a melléknévi 1. jelentés volt az eredeti, amelyből további melléknévi jelentések alakultak ki. A főnévi jelentések részben különböző szószerkezetek jelzői részének önállósodásával keletkeztek. A főnévi 3. jelentés valószínűleg egyfajta lábbelit jelöl, amelyben zajkeltés, nesz nélkül lehet járni.

A csend² elvonás. |  ⌂  A csendes-ből lett elvonva.

☞ Nyr. 35: 34, 38: 413; EtSz.; TESz.; EWUng.→ csendélet, csendőr