cseléd A: 1548 cʒeledeſse [sz.] (SzZsolt. 119a); 1633/ cselédes [sz.] (SzT.); 1828 cselérd (TudGyűjt. 10: 68); nyj. csëléd, cselid (MTsz.); cseljëd (NyF. 20: 18); csilíd (ÚMTsz.) J: 1 1548 ’család | Familie’ (↑); 2 1625 ’a család v. háznép tagja | Mitglied der Familie od. des Hausgesindes’ (SzT.); 3 1640 ’szolga, szolgáló | Knecht; Dienstmagd’ # (SzT.); 4 1650 u. ’málhacsapat, vontató osztag | Traintruppe, Troß’ (Nyr. 63: 100); 5 1653 ’cselédség | Dienerschaft’ (SzT.); 6 1779 u. ’gyermek mint családtag | Kind als Mitglied einer Familie’ (NSz.); 7 1795 ’fehérnép | Frauenzimmer’ (NSz.); 8 1904 ’ember | Mensch’ (ÚMTsz.)

Szláv jövevényszó. |  ≡  A szláv adatokhoz és az eredetéhez vö. →család; a család és cseléd között csak a 19. századi köznyelvben következett be a szóhasadás.  ⌂  A cseléd alak palatális irányú hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A cselérd változat szó belseji r-je inetimologikus. A 7. jelentéshez vö. fehércseléd (→fehér-).

☞ EtSz. család a.; Kniezsa: SzlJsz. 119; Grétsy: Szóhas. 100; TESz.; EWUng.→ család, fehér-, vászoncseléd