csel A: 1199 ? Celeẏ [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1291 ? Chel [szn.] (Wenzel: ÁÚO. 10: 61); 1560 k. Chely Vetes (GyöngySzt. 4184.); 1645 cselt (NySz.) J: 1 1291 ? ’mások kárára, megtévesztésére alkalmazott ravasz eljárás, csalás | List’ # (↑), 1560 k. ’ua.’ (↑); 2 1839 ’cselvágás, testcsel 〈sportban〉 | Finte 〈im Sport〉’ (Bánhidi: Sportny. 219); 3 1887 ’halászati csalogatóeszköz | Lockmittel in der Fischerei’ (Herman: HalK. 776) Sz: cseles 1808 Tseles (Sándor I.: Toldalék) | cselez 1845 cselezett ’valódi szándékát leplezve megtévesztő módon cselekszik’ (Nszt.); 1862 Cselez ’földre dönt | Fallen legen’ (CzF.); 1892 ’viszi a labdát, labdát vezet | dribbeln’ (Bánhidi: Sportny. 220)

Szóhasadás eredménye. |  ⌂  Hangrendi átcsapással keletkezett a →csal-ból, ennek palatális párhuzamos alakjaként. A szó egykor esetleg igenévszó volt. A csel eredetileg egy vadászati, ill. katonai műszó lehetett; ehhez vö. cselvetés  (↑), cselt hány ’csapdát állít’  (1645: NySz.).

☞ Bárczi: SzófSz.; MNy. 46: 127; TESz.; ŐstT. 52; EWUng.→ csal, csalafinta, csélcsap