csekély A: 1580 chekelyen (NySz.); 1584 czekilyesb keppen [sz.] (NySz.); 1585 tsekély, tsoͤkel (Cal. 309, 1099); 1592/ chekill' (SzT.); 1598 csekel [?✐] (NySz.); 1736 Csekélly (SzT.); 1797 ketsély (NSz.); 1799 Tsekéj (NSz.); 1808 tsékely (NSz.); 1838 Csikér (Tsz.); nyj. csikíll (EtSz.) J: ‹mn› 1 1580 ’nem mély 〈víz〉; zátonyos | seicht 〈Wasser〉; voller Sandbänke’ (↑); 2 1584 ’kis mértékű; kevés | gering, wenig’ # (↑); 3 1585 ’alacsony; hitvány | niedrig; wertlos’ (↑); 4 1695 ’szerény | bescheiden’ # (Kertész: Száll. 175); 5 1772 ’ócska | abgenützt’ (SzT.) | ‹fn› 1 1585 ’gázló; zátony | Furt; Sandbank’ (Cal. 139); 2 1878 ’csekélység | Geringfügigkeit’ (NSz.) Sz: csekélység 1708 Tsekélység ’jelentéktelen apróság, semmiség | Kleinigkeit’ (Pápai Páriz: Dict. Jējūnĭtas a.)

Származékszó. |  ⌂  A →csökik-ből -ély névszóképzővel; vö. veszély (→vész). A szó eleji k-s változat hangátvetéssel keletkezhetett. A szó eredetileg főnév lehetett, jelzői értékben melléknévvé vált. A melléknévi jelentések közül feltehetőleg a 2. jelentés volt az eredeti.  ≂  Tisztázatlan idetartozású: Kösélyszeg  [hn.] (Kwselzeg  [hn.]  (1490/: FNESz. Kösély a.).

☞ EtSz.; Grétsy: Szóhas. 138; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csökik, sekély