csegely × [4] A: 1566 chegel (SzT.); 1577 cziegelÿ (KolGl.); 1596 Czyeglye (SzT.); 1680/ csegély, Csegjét (SzT.); 17. sz. vége cséglyes [sz.] (SzT.); nyj. csëgëly (MTsz.) J: ‹fn› 1 1566 ’ék alakú szántóföld | keilförmiges Ackerfeld’ (↑); 2 1808 ’ék | Keil’ (Sándor I.: Toldalék); 3 1858 ’ék 〈az építészetben〉 | Zwickel’ (NSz.); 4 1893 ’négy- v. többszögletű (pénz)érme | vier- od. mehreckige Münze’ (PallasLex.) | ‹mn› 1577 ’ék alakú | keilförmig’ (↑)

Valószínűleg alapnyelvi örökség, finnugor kori tővel, magyar képzéssel. |  ≡  A szótőhöz vö. zürj.  (Sz.) čege̮s ’oldaldeszka a padka, lóca végénél’; votj.  (Sz.), (K.) čog ’cövek; (fa)szeg’ [fgr. *čeŋkɜ ’ék’].  ⌂  A szó eleji fgr. č > m. cs (s helyett) szabálytalan hangfejlődés talán a magyar nyelvjárási s ~ cs váltakozásra vezethető vissza. A szó végződése -ly névszóképző; vö. →fogoly², →homály stb. A jelentéséhez vö. or. клин ’ék, csap, szeg, pecek’ > ’földsáv, parcella’.

☞ Melich-Eml. 207; MSzFE.; TESz.; UEW. 57; EWUng.UN UEW. № 107