csavar ‹ige› A: 1456 k. chauar (SermDom. 1: 436); 1808 csórja (NSz.); nyj. csadar (EtSz.) J: 1 1456 k. ’tekereg, kanyarog, fordul | sich schlängeln; sich wenden’ (↑); 2 1583 ’csóvál | wedeln’ (SzT.); 3 1585 ’fordít | drehen’ # (Cal. 253); 4 1809 ’lop | stehlen’ (Simai: VSzót. 2: 39) Sz: csavarodik 1553/ meg chyauarodanac ’tekereg, kanyarog | sich schlängeln’ (Tinódi: Cronica Q4b); [be~] 1958 becsavarodott ’megbolondult | vernarrt sein’ (NSz.) | csavarint 1704 csavaríntjuk (RákFLev. 4: 124)

csavar ‹nsz› A: 1797 tsavarosan [sz.] (NSz.) J: 1 1797 ’kanyarulat, forduló | Windung’ (↑); 2 1813–1815 ’sróf, csavar | Schraube’ # (MNy. 5: 123) Sz: csavaros 1797 ’kanyargós, tekergős | sich schlängelnd’ (↑); 1838 ’furfangos, ravasz | pfiffig’ (Tsz. Facsaros a.)

A szócsalád alapja, az ige fiktív tőből keletkezett származékszó. |  ⌂  A szótő ismeretlen eredetű. A szó végződése -r gyakorító képző. A 4. jelentést a →csór befolyásolta.  ⌘  A csavar főnév tudatos szóalkotás az igéből; nyelvújítási szó.  ∼  Idetartozik: (N.) csever ’forgat, teker’  (ÚMTsz.); a csavar igéből keletkezett hangrendi átcsapással.  ⚠  A →kavar-ral való összefüggése, ill. az ótörökből való származtatása kevésbé valószínű.

☞ EtSz.; MNy. 62: 158; TESz.; MNy. 69: 305; Ligeti: TörK. 104; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csavarog, csűr-csavar