csausz † A: 1530–1540 csaus [✐] (Kakuk: ÉlOsm. 100); 1535 k. chawssoknak (Zay: Lánd. 5.); 1542 csauz [✐] (Kakuk: ÉlOsm. 100); 1547 chaoz (Kakuk: ÉlOsm. 100); 1550 cÿaÿuz (Kakuk: ÉlOsm. 100); 1556 csavoz [✐] (Kakuk: ÉlOsm. 101); 1567 czaussa (BudBLev. 1: 32); 1574 Czáhuz (Heltai: Canc. F2) J: ’török levélvivő, futár | türkischer Briefbote, Kurier'’
Oszmán-török eredetű. | ≡ Oszm. c̦avuș ’futár, hírnök; küldönc, hírnök, parancskikiáltó’ [tisztázatlan eredetű; eredetéhez vö. →csősz]. ≋ Megfelelői: rom. ciauș; szbhv. čauš; újperzsa čāvuš; stb.: ’ua.’. ⌂ Az oszm. ș > m. sz, z hangváltozáshoz vö. →csiriz. A hiátus nélküli változat magyar külön átvétel lehet. – A (N.) csausz, csousz ’vőfély’ egy külön átvétel a szbhv. čauš ’vőfély’ szóból.
☞ EtSz.; TESz.; Doerfer: TE. 3: 38; Kakuk: ÉlOsm. 100; AOH. 32: 141; EWUng.→ csősz