csatol [1] A: 1527 bel chatlot [sz.] (ÉrdyK. 25); 1565 oszue czatolliac [l-j] (NySz.) J: 1 1527 ’összeköt, összekapcsol | zusammenknüpfen’ (↑); 2 1830 ’hozzáfűz, mellékel | beifügen’ # (Szily: NyÚSz.) Sz: csatló 1587 Chathlo ’csatlórúd, kapcsolórúd | Kuppelstange’ (OklSz. Csatló-fa a.) | csatlakozik 1832 csatlakozni [sz.] (NSz.)
Vitatott eredetű. | 1 Török jövevényszó, magyar képzéssel. | ≡ Vö. csag. čat-; oszm. c̦at-; az. čat-; stb.: ’összekapcsol, összeköt, egyesül’ [török eredetű]. ⌂ A szó végződése -l igeképző. 2 Származékszó. | ⌂ A →csat-ból keletkezett. Ez az értelmezés csupán akkor lehetséges, ha a magyarba a török szócsalád névszói tagja lett átvéve (vö. →csat).
☞ TESz. csat a.; Räsänen: TEW. 101; StUASuppl. 1: 59; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csat, csatlós