csatangol A: 1772/ csatangol (Kreszn.) J: ’csavarog, kódorog | sich herumtreiben’ #
csatang ∆ A: 1794 csatang (NSz.) J: ’csavarog, kódorog | sich herumtreiben’
Onomatopoetikus eredetű. | ⌂ Eredetileg talán a sárban járással, gázolással kapcsolatos cuppogó hangjelenség utánzására jött létre. A szótő a →csatakos, →csattan szócsaládokéval azonos. A szó végződése gyakorító képző. A csatang viszonya a csatangol-hoz nem tisztázott: esetleg párhuzamosan keletkeztek, de ugyanakkor a köztük lezajlott képzéssel vagy esetleg elvonással is számolhatunk. ∼ Idetartoznak: csatrangol ’csavarog, kószál’ (1792: Baróti Szabó: KisdedSz.); csetrengel ’ua.’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 161); csatrang ’latyak, sár, kosz’ (1862: CzF.); (N.) csatang ’ua.’ (ÚMTsz.).
☞ EtSz.; TESz. csatrang a. is; EWUng.→ csatakos, csatara, csattan, settenkedik