csatakos A: 1783 tsatakos (NSz.); 1839 tacsakos (MTsz.); nyj. csatkos (MTsz.) J: ’víztől nedves, lucskos; piszkos, szennyezett | quatschnaß; schmutzig’
csatak A: 1801 tsatak (Nszt.) J: ’nedvesség; lucsok | Nässe; Matsch’
Valószínűleg a szócsalád alapja, a csatak fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő eredetéhez vö. →csatangol, →csatara. Végződése feltehetőleg -k névszóképző. A csatakos a csatak-ból -s melléknévképzővel keletkezhetett. Ugyanakkor nem zárható ki, hogy a szócsalád kiinduló eleme a csatakos, amely közvetlenül a szótőből keletkezett. Ebben az esetben a csatak a melléknévből lett elvonva. ∼ Idetartozik: csetres ’mosatlan ‹edény›, piszkos, koszos; cafka, szajha stb.’ (1836: Kassai: Gyökerésző 5: 180).
☞ EtSz.; TESz. csetres a. is; EWUng.→ csatangol, csatara, csattan