csata A: 1521 chatha (SzapolyaiOkl. 545.); 1532 chatara (NytudÉrt. 50: 21); 1579 chiotara (BudBLev. 179); 1792 tsetára (NSz.); nyj. csataj (MTsz.); csëtára (ÚMTsz.) J: 1 1521 ’portyázás; harc | Streifzug; Kampf’ (↑); 2 1544/ ’katonai osztag, csapat | Militärabteilung, Trupp’ (Tinódi: Cronica n2b); 3 1700 k. ’nagyobb ütközet | Schlacht’ # (Nyr. 66: 64); 4 1769 ’veszekedés; lárma | Streit; Lärm’ (NSz.); 5 1784 ’csorda, nyáj | Herde’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 88); 6 1861 ’éjjeli csordaőrizet | Hüten der Viehherde in der Nacht’ (MNyszet. 6: 319); 7 1882 ’csapat; sokaság | Schar; Menge’ (Nyr. 11: 92) Sz: csatázik 1559 Chataʒni [sz.] (Székely I.: Krón. 169b) | csatározik 1799/ tsatározni [sz.] ’veszekedik’ (Nszt.) | csatár 1843 Csatár (Szily: NyÚSz.) R: csatában 1784 tsatábann ʻ... mal (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Szerbhorvát jövevényszó. |  ≡  Szbhv. četa ’csapat, egység, csoport, raj’ [tisztázatlan eredetű].  ≋  Vö. még blg. чeтa ’sereg, csapat, osztag; csorda, nyáj’; or. чeтa ’egy pár’; stb.  ⌂  A csata alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett; vö. →család, →párna stb. A csataj változat keletkezésmódja nem világos. Valószínűleg a 2. jelentés az eredeti. Az 1. és 2. jelentés viszonyához vö. lat.  (k.) bellum, exercitus: ’harc, háború; (had)sereg’, valamint →had. A 3. jelentés az 1. jelentésre megy vissza. Az 5. jelentés keletkezésénél a szóföldrajz alapján talán a rom. ceată ’csoport, csapat; (had)sereg, csorda, nyáj’ hatásával lehet számolni, amely valószínűleg a bolgárból (↑) ered. A csatában lexikalizált névszóragozott alak egy ’esemény’ jelentésű köztes lépcsőfokon át az első jelentésre vezethető vissza. – A (R.) csetnik ’vármegyeszolga’  (1838: Tsz. Pandur a. a.), ’szerb szabadcsapatos, szerb fegyveres szervezet tagja’  (1937: ÚILex. 6: 1492), amely a szbhv. četnik ’szabadcsapatos, partizán; csapatparancsnok’, (N.), (R.) ’csendőr, fegyveres városi szolga’ szóból származik, amelyik végső soron ugyanarra az etimonra vezethető vissza.  ⌂⇒  A magyarból: szlk. čata ’csapat, egység, csoport, raj’; le. czata ’őrjárat, járőr, őr’ stb.

☞ EtSz.; Nyr. 66: 64; Kniezsa: SzlJsz. 122; TESz. csetnik a. is; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.