csat A: 1138/ ? Satadi [sz.] [szn.] (MNy. 32: 203); 1211 ? Chot [szn.] (OklSz.); 1348 Chatus [sz.] [szn.] (MNy. 63: 365); 1395 k. chath (BesztSzj. 716.); 1568 Czattos [sz.] (NySz.) J: 1 1138/ ? ’(ruha)kapocs | Spange, Gewandschließe’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (↑); 2 1138/ ? ’horog; hurok | Haken; Schlinge’ (Cal. 471), 1585 ’ua.’ (Cal. 471); 3 1944 ’pecek | Stift, Dorn’ (MNy. 40: 248) Sz: csatos 1348 Chathos [szn.] (OklSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Oszm. c̦atı ’összekapcsolás; tetőszerkezet; a boltív egy hajlata’; az. čatu ’kötél’; kum. čat ’két egymást metsző vonal közt levő rész’; üzb. čat ’boltozat, borda’; stb.’ [eredetéhez vö. →csatol].  ⌂  Az átvétel időrendje és az átadó nyelvek nem határozhatók meg pontosan. A származtatás jelentéstani nehézségét az a körülmény okozza, hogy a ’kapocs’ konkrét jelentés a török nyelvben nem adatolható. 2 Elvonás. |  ⌂  A →csatol-ból lett elvonva. Ez az értelmezés csupán akkor lehetséges, ha a magyarba a török szócsalád igei tagja került át (vö. →csatol).

☞ Gombocz Z.: BTLw.; EtSz.; TESz.; Ligeti: TörK. 58, 101; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ csatol, sátor