császár A: 1009/ ? Chaʒarwelgh [hn.] (MNL (OL) Dl. 280274); 1233 Chasar [hn.] (OklSz.); 1238 Chazar [szn.] (FNESz.); 1405 k. chaſar (SchlSzj. 473.); 1494 Czasarwara [hn.] (Neumann: Registrum 2547.); 1585 Tsászár (Cal. 149) J: 1 1009/ ? ’vmely birodalom uralkodója | Kaiser’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (↑); 2 1792 ’az a rúd, amellyel a vízimolnárok a malomkövet felemelik | Art Hebel der Wassermüller’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 3 1914 ’〈vmely közösségben, szakmában stb.〉 vezető szerepet játszó személy | Person, die auf einem kleineren Gebiet für maßgebend und überlegen gehalten wird’ (Nszt.); 4 1959 ’császármetszés | Kaiserschnitt’ (ÉrtSz.) Sz: császárlat 1416 u./² ւaʒ́aꝛlaťťanac ’uralkodás | Herrschaft’ (MünchK. 56vb) | császárság 1510 k. chazarsagot (AporK. 184)

Szláv jövevényszó. |  ≡  Óe. szl. cěsaŕь ’király, uralkodó’; szbhv. cesar ’császár’; cseh císař, (R.) ciesař ’ua.’; or.  (R.) цecapь ’ua.’; stb. [< ’gót káisar ’császár’]. A szó végső soron Caius Julius Caesar nevére megy vissza (→cézár).  ⌂  A szláv c > m. cs hanghelyettesítés alapján feltételezhető, hogy az átvételkor a magyar hangrendszerből hiányzott a c mássalhangzó. A császár alak hangrendi kiegyenlítődéssel keletkezett. A 2. jelentés a császárlapát ’a vízimalom kerekének egy fajta emelője’  (1597: OklSz.) összetételből önállósulással jöhetett létre, ahol az első tag feltehetőleg ’nagy, széles, tágas’ jelentésben áll. A 4. jelentés a császármetszés (→császár-) összetételből önállósult.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 121; TESz.; EWUng.→ cézár, császár-, vice-