csappant ∆ A: 1583 u. csappantott hozzája [✐] (Nyr. 10: 469); 1647 hozza(m) cziapontotta (SzT.) J: 1 1583 u. ’〈lőfegyver〉 ropog, (el)dördül | abdrücken, knacken 〈Gewehr〉’ (↑); 2 [fel~] 1662 ’felhúz | hinaufziehen’ (NySz.); 3 [rá~] 1689 ’lelök, letaszít | stürzen, fallen machen’ (NySz.); 4 1772 ’rezeg, leng | schwingen’ (NySz.)

csappan A: 1592 czaponic ki [□] (NySz.); 1592 czappanássa [sz.] (NySz.), de vö. →csapinós J: 1 1592 ’csattanással előretör; nekiütközik vminek | 〈mit Knall〉 hervorschießen; an etw anprallen’ (↑); 2 1632 ’vhova kószál | abschweifen; abirren’ (NySz.); 3 [főleg meg~] 1662 ’soványodik; csökken | abmagern; abnehmen’ # (NySz.)

Származékszó. |  ⌂  A →csap¹ ’csap, ver, üt’ szóból -nt, ill. -n mozzanatos képzővel. A szó belseji o mindkét szónál eredetinek tűnik; ehhez vö. (R.) fogon (→fogan), pillont (→pillant), ill. vonont (→von) ’belélegez’ származékszavakat. A szó belseji pp-hez vö. cseppen (→csepp). A szóvégi ik-es változatnak visszaható funkciója van.

☞ EtSz. 4. csap a.; TESz. csappan a.; Benkő: FiktI. 110; EWUng.→ csap¹, csapinós