csaplár ∆ A: 1400 Chaplar [szn.] (OklSz.); 1519 czaplar (SzT.) J: 1 1400 ? ’kocsmáros | Schankwirt’ (↑), 1519 ’ua.’ (↑); 2 1533 ’kocsma, fogadó | Schenke, Wirtshaus’ (Murm. 1781.) Sz: csapláros 1726 Csapláros ’kocsmáros | Schankwirt’ (MNy. 57: 487)
Német (baj.-osztr.) jövevényszó. | ≡ Ném. (kfn.) zaphenare, zaphenœre ’kocsmáros; bormérő’ [< ném. (kfn.) zaphe ’csap, dugó, dugasz’]. Vö. még ném. (R.) zapfler ’kocsmáros’. ⌂ A szó elejéhez vö. →csap². Az n > l hangváltozás valószínűleg még a németben következett be. Az ár végződéshez vö. →boglár, →bognár stb. A 2. jelentés metonímia.
☞ EtSz.; Bárczi: SzófSz. csapláros a.; MNy. 61: 132; TESz.; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ csap²