csap² A: 1181 ? Sopudh [sz.] [hn.] (Fejér: CD. 2: 200); 1199 ? Chopos [sz.] [szn.] (MNL (OL) Dl. 200618); 1281 ? Chap [hn.] (FNESz.); 1389 Chapus [sz.] [szn.] (MNy. 64: 327); 1395 k. chap (BesztSzj. 557.); 1585 Nyelotsáp (Cal. 495) J: 1 1181 ? ’folyadékeresztő cső | (Wasser)hahn’ # (↑), 1395 k. ’ua.’ (BesztSzj. 557.); 2 1181 ? ’〈csap alakú tárgyak megnevezéseként〉 | 〈als Benennung zapfenförmiger Dinge〉’ # (↑), 1405 k. ’ua.’ (SchlSzj. 92.); 3 1551 ’ereszték | Feder, Spund’ # (NySz.); 4 1577 k. ’végbélkúp | Stuhlzäpfchen’ (OrvK. 21); 5 1585 ’vasból készült (eke)gerendely | 〈eisernes〉 Grindelende’ (SzT.); 6 1590 ’dugó | Zapfen’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 52); 7 1590 ’termésre hagyott ág | Fruchtzweig’ (Szikszai Fabricius: LatMSzj. 46); 8 1742 ’kocsma, csapszék | Kneipe’ (MNy. 75: 256); 9 1860 ’egyéves szarvas agancsa | Spieß 〈eines Hirsches〉’ (Nszt.) Sz: csapos 1199 ? [szn.] (↑); 1389 Chapus [szn.] (↑); 1546 chapos ‹mn› (OklSz.); 1889 ’ajándékozó, adományozó | Schenker’ (NSz.) | csapol 1583 u. csapolták (Nyr. 11: 30)

Német  (baj.-osztr.) jövevényszó. |  ≡  Ném.  (kfn.) zapf, zapfe ’csap, folyadék leeresztéséhez’, (R. baj.-osztr.) zapf, zopf ’ua.’, (kor. úfn.) zapff ’ua.’, (h. kor. úfn.) zaphen ’ua.’, – ném. Zapfen ’a hordó oldalának dugója; fenyőtoboz’ [germán eredetű; vö. ang. tap, holl. tap; stb.: ’csap, dugó, dugasz’].  ⌂  A szó eleji ném. z > m. cs korai (13. sz.-i) átvételre enged következtetni. A szóvégi p hanghelyettesítéssel keletkezett; ez a körülmény a bajor-osztrák származtatás mellett szól. A jelentések főleg metaforikusan jöttek létre az eredeti 1. jelentésből.  ∼  A szó összetételi előtagként is előfordul: csapágy ’csapágy ‹tengelyé›’  (1835: Tzs. Zapfenmutter a.) (a →csap² + →ágy szavakból).  ≁  Nem tartozik ide: (N.) csap ’(fa)ág, fenyőgally’  (1838: Tsz.); ez a nyelvjárási szó a rom. cep ’fenyőág csomója, görcse’ szóból ered.

☞ EtSz.; MNy. 61: 132; TESz. csapágy a. is; Mollay: NMÉr.; EWUng.→ capistráng, copf, csáp, csaplár, csapszék, tipp, tip-top