csámcsog A: 1641 tzamtzogja (NySz.); 1645 tsamtsogva [sz.] (CorpGr. 296); 1800 tsámtsogni [sz.] (NSz.); 1803 Tsantsogni [sz.] (NSz.) J: ’cuppogva, majszolva eszik | schmatzen, mampfen’ #

Onomatopoetikus eredetű. |  ⌂  A →csemcseg veláris párhuzamos alakja. A végződése -csog gyakorító képző.  ∼  Idetartoznak: csámmog ’csámcsog, tele szájjal eszik, majszol fal’  (1831: Kreszn.); csámog ’ua.’ (1835/: NSz.) stb.

EtSz.; TESz.; EWUng. csemcseg