csalit A: 1109/ ? Chalyth [hn.] (MNL (OL) Dl. 6868); 1552 ? czaritat (LevT. 1: 103); 1644 czaritot (MNy. 68: 473); 1671 csalitot (Nyr. 75: 466); 1792 tsalitt (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1793 csalét (Ruzsiczky: KazTájsz. 200); 1814 csalléttokat (Nszt.) J: 1 1644 ’bozót | Gebüsch’ (↑); 2 1784 ’avar, haraszt | dürres Laub’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 11); 3 1796 ’cserje; bokor | Strauch; Busch’ (NSz.); 4 1808 ’berek; liget | Hain; Au’ (Sándor I.: Toldalék) Sz: csalitos 1760 tsalitos ‹mn› ’bozótos | buschig’ (NySz.); 1796 ‹fn› ’bozót | Gebüsch’ (↑)

Bizonytalan eredetű, esetleg egy török nyelvből való jövevényszó. |  ≡  Vö. oszm. c̦alı ’cserje, bokor’, (N.) c̦altı ’tüskés bozót, szúrós cserje; kis akácerdő’; gag. čalı̈ ’bokor’; üzb. čalı̈ ’cserje, bokor’, čalı̈k ’bokros, bozótos’ [tisztázatlan eredetű].  ⌂  Kiindulási alakja: *čalı̈k vagy *čaltı̈ lehetett. Átadó nyelvként leginkább a kun jöhet számításba, időrendi és szóföldrajzi okok miatt. A nyelvújítás korában került át a nyelvjárásokból az irodalmi nyelvbe.

☞ NyK. 51: 108, 52: 339; TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.