csal ‹ige› A: 1165 Chalow [sz.] [szn.] (EtSz.); 1227 Cholov [sz.] [szn.] (OklSz.); 1372 u./ meg cʒaltauolna (JókK. 54) J: 1 1165 ? ’megtévesztéssel, szerepjátszással félrevezet; csalást követ el | trügen; betrügen’ # (↑), 1372 u./ ’ua.’ (↑); 2 [főleg el~] 1566 ’vhová csábít | locken’ # (NySz.); 3 [főleg el~] 1568 ’csalással elvesz | ablisten’ (NySz.) Sz: csaló 1165 [szn.] (↑) | csalárd 1372 u./ cʒalard (JókK. 80) | csalárdság 1372 u./ cʒalardſagat (JókK. 52) | csalás 1416 u./¹ megւalaſara (BécsiK. 248) | csalatkozik 1416 u./¹ m̅g̅ւalatkozianac (BécsiK. 91) | csalóka 1453 k. Chaloka [szn.] (Csánki: TörtFöldr. 3: 462) | csalogat 1508 ւalogatvan [sz.] (DöbrK. 330) | csalhatatlan 1525 meg ւo̗lhatatlan (VitkK. 3) | csali 1566 czali ’álszent, képmutató | scheinheilig’ (NySz.); 1894 ’csalétek | Köder’ (NSz.) | csalódik 1723 meg csalódtam (Mikes: TLev. 61)

csal ‹nsz› A: 1429 Chalfa (MNy. 63: 205); 1553/ chyal (Tinódi: Cronica q3a) J: ‹fn› 1 1429 ’csapda, kelepce | Falle’ (↑); 2 1557 ’csel | List’ (RMKT. 5: 173) | ‹mn› 1553/ ’csaló | trügerisch’ (↑)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  Igenévszó lehetett. Feltehetőleg a névszói funkciója volt az eredeti; erre utal a palatális párhuzamos alakja, a →csel is, amely a csal névszó kiszorulását is előidézhette. A csali származékszó főnévi jelentésének keletkezéséhez vö. csali étek ’csalétek, csali’, tkp. ’csalogató, csábítgató étel’ (1880: NSz.).  ⌂⇒  A magyarból: szbhv.  (R. N.) čalovati; ukr.  (Kárp.) чaлoвáти, чaлyвáти; rom.  (N.) celuì: ’becsap, rászed’.

☞ EtSz.; MNy. 46: 123; TESz.; EWUng.→ csalafinta, csalfa, csalogány, csel