csákó A: 1291 ? Chakoteluk [hn.] (FNESz. Csákó a.); 1332 ? Chakou [szn.] (MNy. 10: 39); 1594 csákó [✐] (OklSz. Pótl.) J: ‹mn› 1291 ? ’kinyúló, oldalt elálló 〈tárgy, főleg szarv〉; görbe szarvú 〈ökör〉 | langgestreckt, seitwärts abstehend 〈Gegenstand, meistens Horn〉; krummhornig 〈Ochs〉’ (↑), 1594 ’ua.’ (↑) | ‹fn› 1 1691 ? ’a hasított karimájú kalap oldalt elálló v. lelógó része | seitwärts abstehender od. herabhängender Teil der geschlitzten Krempe eines Hutes’ (MNy. 79: 510), 1734 ’ua.’ (MNy. 57: 487); 2 1747 ’fejfedő | Kopfbedeckung; Tschako’ # (SzT.); 3 1796 ’dolmány elülső szárnyának hegyes vége | spitzes Ende am Schoß des Dolmans’ (Nyr. 14: 324); 4 1838 ’előreálló szarv | hervorstehendes Horn’ (Tsz.); 5 1903 ’papírból hajtogatott játéksüveg | aus Papier gefaltete Kappe’ # (NéprÉrt. 3: 242)
Bizonytalan eredetű, esetleg fiktív tőből keletkezett származékszó. | ⌂ A szótő bizonytalan eredetű és a →csáklya abszolút tövével azonos. A végződése folyamatos melléknévi igenévképzőnek tűnik. Az eredeti jelentése ’oldalra szétálló ‹tárgy›’ lehetett, amelyből a főnévi 1. jelentés főnevesüléssel alakult ki. A főnévi 2. jelentés a csákó süveg ’(fel)hasított karimájú csákó’ (1721: MNy. 57: 487), csákós süveg ’ua.’ (1729: MNy. 57: 487) jelentésű szószerkezetekből önállósodás útján alakult ki. A főnévi 3., 4. jelentések a főnévi 1. jelentésből metaforikusan alakultak ki. ⌂⇒ A magyarból: ném. Tschako; fr. chako; szbhv. čako; stb.: ’egy fajta katonai fejfedő’. ≁ A →csá-val való összefüggése kevésbé valószínű.