csáklya A: 1288 ? Chaklya (OklSz.); 1506 Chaklya (OklSz.); 1533 czakla (Murm. 1868.); nyj. cságlóval, csákija, csóklával (ÚMTsz.) J: 1 1506 ’hajósok, halászok vashegyben és vaskampóban végződő, hosszú fanyelű szerszáma | Enterhaken, Fischhaken, Bootshaken’ (↑); 2 1533 ’konyhai villa; egy fajta evőeszköz | Gabel 〈als Küchengerät〉; Art Eßgerät’ (↑); 3 1604 ’horog | Haken’ (Szenczi Molnár: Dict. Háma a.); 4 1792 ’korcsolyázók vasszeges botja | mit einem eisernen Nagel versehener Stock der Eisläufer’ (Baróti Szabó: KisdedSz.); 5 1793 ’csont- v. fakorcsolya | Schlittschuh aus Knochen od. Holz’ (Nszt.); 6 1800 ’fűtő szerszám, piszkavas | Feuerhaken’ (Márton J.: MNSz.–NMSz.); 7 1836 ’halászó szigony | Harpune; gabelförmige Stange 〈als Fischergerät〉’ (Kassai: Gyökerésző 5: 149); 8 1880 ’sárban használt faláb | Stelze’ (Nyr. 9: 181); 9 1892 ’faszállító gyalogszán | Handschlitten zum Holztransport’ (Nyr. 21: 144); 10 1928 ’csákánykapa | Pickhacke’ (ÚMTsz.); 11 1934 ’mankó | Krücke’ (SzegFüz. 1: 177); 12 ’egy fajta irtókapa | Art Jäthacke’ (ÚMTsz.); 13 1960 ’lánctartó szeg a kocsirúdon | Kettenhaltenagel an der Wagendeichsel’ (MNyj. 6: 131) Sz: csáklyáz 1792 Tsáklyázni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.)

Vitatott eredetű. | 1 Szófajváltás. |  ⌂  Egy relatív fiktív tő származékából keletkezett. Főnevesült folyamatos melléknévi igenév -a képzővel; az alaktanhoz vö. →csigolya¹, →hulla stb. A relatív tő -l gyakorító képzővel keletkezett. Az abszolút tő a →csákó-éval azonos.  ∼  Idetartozik: csákolványfa ’halászcsáklya’  (1801: Sokféle 7: 241) összetétel, amely az önálló szóként nem adatolt csákolvány ’egyfajta kampó, horog; akasztó’ + →fa ’fa (mint anyag)’.  ⌂  A csákolvány a relatív tőből -vány névszóképzővel keletkezett. 2 Német  (feln.) jövevényszó. |  ≡  Ném. stakel, stackel, steckel ’halászok vashegyben és vaskampóban végződő, hosszú fanyelű szerszáma’, – ném. Stake ’cölöp, karó, hegyes, csúcsos fa, stb.’ [germán eredetű; vö. ang. stake; svéd stake; stb.: ’ua.’]. ▣  ⌂  A lya végződéshez vö. →rokolya, →saroglya stb. – A jelentések az eredeti 1. jelentés alapján alakultak ki.  ⚠  Az olaszból való származtatása téves.  ⌂⇒  A magyarból: szbhv. čaklja; rom.  (erd.) ceágla, ceáclă: ’halászcsáklya’.

☞ EtSz.; I.OK. 7: 110; TESz.; Hadrovics: UElSk. 172; EWUng.→ csák, csákó