csákány A: 1395 k. chakan (OklSz.); 1517 chakanyokkal (DomK. 154); 1816 tsokány (Gyarmathi: Voc. 80); nyj. csóká̭n (MNy. 56: 120) J: 1 1395 k. ’egy fajta kőfejtő stb. szerszám | Pickhacke’ (↑); 2 1402 ’buzogány; fokos | Streitkolben; Stock mit Axtgriff’ (OklSz.); 3 1807 ’egy fajta fúvós hangszer | Stockflöte’ (ZeneiLex. 1: 426)

Jövevényszó, de az átadó nyelv vitatott. | 1 Jövevényszó egy török nyelvből. |  ≡  Csag. čaqan; ujg.  (mod.) čaqan: ’csatabárd’; vö. még szeldzsuk Čakan  [szn.]; kirg. Čakan  [szn.]; stb. [< török *čaq- ’ver, üt-ver’].  ⌂  Kétséges, hogy a korai tulajdonnevek (1138/ Sakani [hn.]: (MNy. 32: 132); 1225/ Chakan  [szn.]: (MNy. 79: 72)) idetartoznak-e, mivel ezek török névadáson is alapulhatnak. Az átadó nyelv meghatározásánál ez a körülmény is döntő lehet; ettől függetlenül leginkább a besenyő, ill. a kun jöhet szóba. 2 Jövevényszó valamelyik szláv nyelvből. |  ≡  Szln. čakan ’a disznó agyara’; cseh čakan, čekan ’buzogány, (harci) csákány; csákány’; or.  (e. szl.) чeкaнъ ’lapos/kővágó csákány; buzogány, (harci) csákány’; stb. ▣  ⌂  Ennek a szónak a közvetlen szláv elődje nem tisztázott; ezek részben a törökből, részben a magyarból is származhatnak, amelyből a magyar és a szláv nyelvek közti átvétel iránya sem állapítható meg egyértelműen. A szóvégi palatalizációhoz vö. →boszorkány, ill. →bárány. A 3. jelentés metaforán alapul. A csokány változat valószínűleg külön átvétele a rom. ciocan ’kalapács, csákánykapa’ alaknak.

☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 604; Pais-Eml. 664; TESz.; TDK. 413: 322; Hadrovics: UElSk. 171; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.