csak A: 1372 u./ cʒak (JókK. 65); 1515 cag (LevT. 2: 2); 1545 Cahak (RMNy. 2/2: 58); 1555 chya (LevT. 1: 172); 1567 cek (RMNy. 3/2: 72); nyj. csëk, szak (ÚMTsz.); sak (ÚMTsz.) J: ‹hsz› 1 1372 u./ ’csupán; egyedül | nur; allein 〈auch als Verstärkung〉’ # (↑); 2 1512 k. ’éppen hogy | kaum’ (WeszprK. 97); 3 1512 k. ’legalább | wenigstens’ (WeszprK. 97); 4 1527 ’hát 〈biztatásként〉 | mal 〈zur Aufmunterung〉’ # (Heyden: Puerilium 15); 5 1527 ’bárcsak | wenn nur’ (ÉrdyK. 450); 6 1554 ’mégis | doch’ # (LevT. 2: 18); 7 1582 ’egyáltalán | überhaupt’ # (NySz.); 8 1585 ’előbb, még csak 〈időben〉 | erst’ # (Cal. 667) | ‹ksz› 1372 u./ ’csakhogy, azonban | aber’ (JókK. 11)

Ismeretlen eredetű. |  ⌂  A szóvégi k elhagyása a korai beszédben mehetett végbe. Az eredeti megszorító értelmű határozószó az egyszerű mondatokban megerősítő, fokozó, óhajtó értelmet kapott. Az összetett mondatokban megszorító értelmű, majd ellentétes és óhajtó kötőszói funkciójúvá vált.  ≂  Az →isa szóval való kapcsolata tisztázatlan.

☞ TESz.; EWUng.; Róna-Tas–Berta: WOT.→ akár-, bár-, csak-, nem-, ugyan-