cuppant A: 1652 czoppantás [sz.] (NyK. 36: 303); 1789 tzuppantott (Nszt.); 1805 e. cippantott (MNy. 36: 339); nyj. cubantok (ÚMTsz.) J: 1 1652 ’csettintéshez hasonló hangot hallat 〈csók〉 | 〈einen Kuß〉 schmatzen’ # (↑); 2 1808 ’úgy mozog, hogy közben csettintéshez hasonló hangot ad | quatschen, platschen’ (Sándor I.: Toldalék)
cuppan A: 1787 tzuppant (Nszt.); 1846 czappanó [sz.] (NSz.); 1888 czubban (Nszt.) J: 1 1787 ’csettintéshez hasonló hangot hallat 〈csók〉 | schallen 〈Kuß〉’ # (↑); 2 1792 ’úgy mozog, hogy közben csettintéshez hasonló hangot ad | quatschen’ # (Baróti Szabó: KisdedSz. Tzupogni a.) Sz: cuppanós 1857 legczuppanósabbjával (Nszt.)
cuppog A: 1792 Tzupogni [sz.] (Baróti Szabó: KisdedSz.); 1802 tzubogtatta [sz.] (NSz.); 1808 Tzuppogni [sz.] (Sándor I.: Toldalék) J: 1 1792 ’úgy mozog, hogy közben csettintéshez hasonló hangot ad | quatschen’ # (↑); 2 1831 ’csettintéshez hasonló hangot hallat 〈csók〉 | schmatzen’ # (Kreszn.) Sz: cuppogós 1838 Czuppogósan (Tsz.)
Onomatopoetikus eredetű szavak. | ⌂ A tő a →csobb szócsaládja igéinek tövével függ össze. A végződések különféle igeképzők. ∼ Ugyanebből a tőből mozzanatos-műveltető képzővel keletkezett a cuppint ’‹egy csókot› cuppant’ (1857: NSz.).