cukor [4] A: 1546 czukor kándlival [✐] (Nyr. 42: 306); 1558 cukkar kandit (StSl. 27: 331); 1587 czwkorral (OklSz.); 1695 czukker (Horváth M.: NEl.); 1759/ tzúkor (NySz.); 1763 Czukrozni [sz.] (Szily: NyÚSz.); nyj. cukër (EtSz. cuker a.) J: 1 1546 ’étel, ital édesítésére használt anyag | Zucker’ # (↑); 2 1805 ’apró édesség, cukorka | Bonbon’; 3 1875 e. ’céklarépa | rote Rübe’ (MTsz.); 4 1926 ’vércukorszint | Blutzuckerspiegel’ (Nszt.) Sz: cukros 1673 Czukoros ‹mn› ’cukrot tartalmazó | zuckerhaltig’ (NySz.); 1805 ‹fn› ’cukrász | Konditor’ (Nszt.); 1933 ’cukorbeteg személy | zuckerkranke Person’ (Nszt.) | cukroz 1763 Czukrozni [sz.] ’cukorral ízesít | zuckern’ (Szily: NyÚSz.) | cukrász 1830 czukrásznak ’édességeket készítő iparos | Konditor’ (Nszt.) | cukorka 1842 cukorkám ’〈nő kedveskedő megszólításaként〉 | 〈als liebkosende Anrede einer Frau〉’ (Nszt.); 1857 ’cukorból előállított apró édesség | Bonbon’ (Nszt.)

cukkerli ∆ A: 1642 Czukkerleknek (Horváth M.: NEl.); 1850 cukerlit (SzT.) J: ’cukorka | Bonbon’

Német  (baj.-osztr.) jövevényszók. |  ≡  Ném.  (baj.-osztr.) zukker, tsukkɒ, (h. kor. úfn.) zuckar, zugker, – ném. Zucker: ’ételek édesítésére szolgáló anyag’ [< ol. zucchero ’ua.’] | ném.  (au.) Zuckerl ’cukorka’. Forrása az óind śarkarā, sakkara ’szemcsés cukor’, az arab sukkar ’cukor’ közvetítésével.  ≋  Megfelelői: fr. sucre; or. caxap; stb.: ’ua.’.  ⌂  A szó belseji o hanghelyettesítés eredménye. A 3. jelentés metonimikusan utal a répafélék cukortartalmára. – A cukkerli li végződéséhez vö. →cetli, →hecsedli stb.  ∼  Idetartozik: cuki ’cukrászda’  (1898: Dobos: DiákSz.), ’cukorka’  (1920: Nyr. 49: 88), ’édes, kedves, bájos’  (1917: Nszt. cuki¹ a.), amely -i kicsinyítő képzős szórövidülés a cukrászdá-ból, ill. a cukor-ból.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ kandiscukor, szacharin, szalon-