cúg A: 1732 czuknál (MNy. 79: 509); 1746 zug (NSz.); 1790 Tzúgban (Nszt.); 1864 czukk (NSz.); nyj. cipőcugg (NyF. 26: 45) J: 1 1732 ’ló- v. ökörfogat | Zuggespann’ (↑); 2 1746 ’szakasz mint katonai egység | Zug 〈milit Abteilung〉’ (↑); 3 1880 ’a pohár egyszerre való kiürítése, ill. erre való készség | Leeren des Glases auf einen Zug bzw. die Fähigkeit dazu’ (NSz.); 4 1884 ’gumiszövet betét a cipő szárában | Gummizwickel von Zugstiefeletten’ (NSz.); 5 1882 ’léghuzat | Zug(luft)’ (Nszt.); 6 1952 ’egyfajta felvonó | Art Aufzug’ (Nyr. 76: 111) Sz: cúgos 1883 cúgos cipő ’oldalt rugalmas (gumi)betéttel ellátott 〈lábbeli〉 | Zug- 〈Schuh〉’ (Nszt.); 1913 ’(lég)huzatos | zugig’ (Nszt.)
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Zug ’húzás, vonás; léghuzat; fogat; vonat; menet; katonai szakasz; stb.’ [< ném. ziehen ’húz’]. ≋ Megfelelői: szbhv. (N.) cȗg; szlk. (R. N.) cúg; stb.: ’vonat; katonai szakasz; léghuzat’. ⌂ Ma a bizalmas nyelvhasználat szavaként az 5., ritkábban a 3. jelentésben fordul elő.