cölöp A: 1590 cheolepnek (SzT.); 1645 Czŏleŏmpŏket (MNy. 79: 509); 1651 czölöp (NySz.); 1788 Czűlőpjei (MNy. 65: 230); 1831 Czolop (TudGyűjt. 7: 75); 1838 Zölöp (Tsz.); nyj. czelep (MNy. 10: 459) J: 1 1590 ? ’oszlop; karó | Pfosten; Pfahl’ # (↑), 1645 ’ua.’ (↑); 2 1590 ? ’kolonc; fatuskó | Klotz; Holzblock’ (↑), 1808 ’ua.’ (Sándor I.: Toldalék 412)
Szláv jövevényszó. | ≡ A szláv adatokhoz és ezek eredetéhez vö. →oszlop. ⌂ A szó eleji szláv s > m. c hangváltozáshoz vö. →cirok, →cúca. A cölöp alak hangrendi átcsapással keletkezett. A cölömp változat szó belseji m-je szervetlen járulékhang. A 2. jelentés esetleg a →cölönk hatását tükrözi. ⊚ A cölöp a nyelvújítás során vált tájszóból köznyelvivé.
☞ EtSz.; Kniezsa: SzlJsz. 117; TESz.; EWUng.→ oszlop