cölönk × A: 1508 ? c'ohoccal [? ɔ: colōccal] (NádK. 520); 1512 k. czolonkokual (WeszprK. 63); 1604 Tzoͤloͤnc (Szenczi Molnár: Dict.); 1676 Csolongh (MNy. 79: 509); nyj. corong (MTsz. corong a.); cöllenk (MTsz.) J: 1 1508 ? ’dorong | Knüttel’ (↑), 1512 k. ’ua.’ (↑); 2 1604 ’karó; tőke | Pfahl; Baumstumpf’ (↑); 3 1645 ? ’kolonc | Klotz’ (NySz.), 1783 ’ua.’ (Nszt.); 4 1676 ’lecsüngő cifraság, dísz | herabhängendes Zierwerk’ (↑); 5 1753 ’bálványszobor | Götterbild’ (NSz.); 6 1773 ’hitvány ember | nichtswürdiger Mensch’ (NSz.)
Ismeretlen eredetű. | ⌂ A veláris változatok lehettek az elsődlegesek; a szó belseji ö-s alak ezekből keletkezett hangrendi átcsapással, esetleg a →cölöp analógiás hatására is. Az ng hangkapcsolatot tartalmazó változatok a →dorong hatására utalhatnak. A 3. jelentés kialakulásába feltehetőleg a →kolonc, ill. a →kölönc is belejátszhatott.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.