col ∆ A: 1704 czolnyi [sz.] (MNy. 79: 384); 1779 czal (MNy. 45: 340); 1783 Czólos [sz.] (MNy. 60: 222); 1788 czalt [□] (MNy. 45: 340); 1979 coll (Nszt.) J: ’hüvelyk 〈mint mértékegység〉 | Zoll 〈als Längenmaß〉’
Német jövevényszó. | ≡ Ném. Zoll ’régi hosszmérték’ [indoeurópai eredetű; vö. óind daláyati ’(szét)hasít, (szét)repeszt’; lat. dolare ’megmunkál, megfarag’]. ≋ Megfelelői: szbhv. col; le. cal; stb.: ’hüvelyk, col’. ⌂ A calt változat szervetlen szóvégi t-jéhez vö. →rubin, →tulipán stb.
☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ colstok