cokol ∆ A: 1538 cʒokol (Pesti: Nomenclatura L3) J: ’facipő | Holzschuh’
cókó × A: 1551 ? Czokos [sz.] [szn.] (Nyr. 77: 377); 1754 tzókot (NSz.); 1787 Tzókosoknak [sz.] (NySz.); 1801 e. Tzókóba (Nszt.); 1876 czokkó (Nyr. 5: 266) J: 1 1754 ’facipő; fatalp | Holzschuh; Holzsohle’ (↑); 2 1875 ’láb | Fuß’ (Nyr. 4: 55)
Olasz (É.) jövevényszó. | ≡ Ol. (v.-ven.), (mant.) zòcol, (R. lomb.) zòcul, (bre.) sokol, – ol. zoccolo: ’facipő; fasarkú cipő’ [lat. socculus ’könnyű lábbeli’ < lat. soccus ’ua.’] | ol. (R. v.-ven.), (R.) zocco, (vel.) zoco: ’facipő; szandál’ [lat. soccus (↑)]. Ez a fajta cipő főleg a régi velencei viselet része volt. ≋ Megfelelői: ném. (kor. úfn.) zochel, zockel ’facipő, fapapucs’; szbhv. cokla ’kocsi fékpofája’, (R.) ’facipő’; stb. ⌂ A cokol és cókó egymástól független átvétel.
☞ EtSz. cókó a. is; TESz. cókó a.; EWUng.→ zokni