cókmók A: 1704/ csokmók (MNy. 69: 495); 1705 cókostúl-mókostól [✐] (Nyr. 71: 60); 1824 k. tzököstől-mokóstól (MNy. 36: 338); 1838 Czőkmók (Tzs.) J: ’holmi, kacat | Kram, Siebensachen’ #
Játszi szóalkotással keletkezett ikerszó. | ⌂ A cók ’nyomaték, ráadás; alátét’ (1838: Tzs.) szóból jött létre; keletkezésmódjához vö. →cserebere, →csigabiga stb. A cók ismeretlen eredetű. – A mók lehet a bajuszmók ’nagy bajuszú ember’ (1885: Nyr. 14: 237) és a szőrmók ’dús szőrzetű ember’ (1893: Nyr. 22: 95) összetételek utótagja is.
☞ EtSz. 2. cók a.; TESz. cók a. is, szőrmók a. is; EWUng.