cívis A: 1589 ciuisnek (SzT.); 1845 cívis (Nszt.) J: 1 1589 ’városi polgár | Stadtbürger’ (); 2 1721 ’〈debreceni〉 polgár | Bürger 〈bes. aus Debrecen〉’ (NéprNytud. 29–30.: 56)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. civis ’polgár’, (h.) ’alattvaló; városi polgár’ [indoeurópai eredetű; vö. gör. κεῖμαι ’fekszik, található vhol’; litv. šeimà: ’család’].  ⌂  A szó végi s-hez vö. →április, →klasszis stb.  ∼  Idetartozik: cíva ’‹debreceni› polgárasszony’  (Nszt.), amely ritkán előforduló tréfás nőnemű alak a cívis-ből.

EtSz.; TESz.; EWUng. citadella, civil, hangár