citera A: 1230 k. cithare (MNy. 80: 73); 1560 k. Cytra (GyöngySzt. 2851.); 1592 Cittrasytt [sz.] (SzT.); 1604 citera (Szenczi Molnár: Dict.); 1626 czitarájokon [?✐] (NySz.); 1696 citora (NySz.); 1809 Tzitára (NSz.); 1845 cziturát (NSz.) J: ’egy fajta húros pengetőhangszer | Zither’ # Sz: citerázik 1626 czitaráznak (NySz.)
Latin jövevényszó, olasz közvetítéssel is. | ≡ Lat. cithara, citera ’négyhúrú zeneszerszám, lant’, (h.) citara ’lant; hegedű; cimbalom’; – vö. még ol. (N.) zitera, zìtara ’citera’. A latinban a gör. κιϑάρα ’lant; citera’ átvétele. ≋ Megfelelői: ném. Zither; fr. cithare; stb.: ’citera’. ⌂ Az olaszból egy népi hangszer neveként kerülhetett át. ≁ Nem tartozik ide: citerázik ’remeg, reszket’ (1925: Nszt.), amely a ném. zittern ’remeg, reszket’ szóból ered (vö. →cidri), hangalakját nyilván befolyásolta a citera is.
☞ EtSz.; TESz.; Király-Eml. 69; EWUng.→ gitár