citadella ∆ A: 1680 citadellábul [✐] (Horváth M.: NEl.); 1703 Cithedelahoz (SzT.); 1708 Csitadalla (SzT.); 1796 Tzitadell (NSz.) J: ’fellegvár | Zitadelle’
Vándorszó. | ≡ Ném. Zitadelle; fr. citadelle; ol. cittadella, (rom.) zitadella, (tr.) zitadela; szbhv. citadela; cseh citadela; stb.: ’citadella’. vö. még lat. (k.) cittadella, (h.) citadella: ’ua.’. Az olaszból terjedt el [< ol. (R.) cittadella ’városka’ < ol. (R.) cittade ’város’]. ⇒⌂ A magyarba a latinból, ill. olasz és német közvetítéssel került át. Az erődítmények építői Magyarországon a 18. sz.-ig főleg olasz mérnökök voltak.
☞ TESz.; NytudÉrt. 88: 78; EWUng.→ cívis