cirkalom × [4] A: 1528 chirkalom (MNy. 31: 125); 1538 cʒÿrkalam (Pesti: Nomenclatura N1); 1552 cirkalmozza [sz.] (NySz.); 1585 k. Cÿrkalÿm (Gl.); 1587 cirkulum (OklSz.); 1597 Czirkalium (OklSz.); 1669 cirkálom (MNy. 69: 420); 1750 tzérkalmába (Wagner: Phras. Recognoſco a.); 1754 tzírkálomját (NSz.); 1777 tzirkolmaiktól (NSz.) J: 1 1528 ’abroncs | Reifen’ (↑); 2 1538 ’körző | Zirkel 〈Gerät〉’ (↑); 3 1575 ’versenypálya | Rennbahn’ (NySz.); 4 1669 ’kör | Kreis’ (NySz.) Sz: cirkalmaz 1552 ’kidíszít | verzieren’ (↑)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. circulus ’kör; délkör; ‹csillagászati› körpálya; földkerekség; karika, abroncs’, (k.) ’kör; versenypálya; abroncs; körző’, (h.) ’körző’ [< lat. circus ’kör; körvonal; stb.’; vö. →cirkusz].  ≋  Megfelelői: ném. Zirkel ’kör, körző’; ang. circle ’kör; abroncs; társaság, kör’; stb.  ⌂  A magyar szó a latin tárgyesetnek, a circulum-nak az átvétele.  ∼  A (R.) circulus ’kör; óra számlapja; bűvkör; stb’ a latin alanyesetű alakból (↑) származik.

☞ EtSz.; TESz.; EWUng.→ cirkusz