cirkál A: 1479 c[ir]calopenz [sz.] (NyírkGl.); 1531 czirkállo [sz.] (ThewrK. 174); 1536 zyrkalonk (NySz.) J: 1 1479 ’őrködve körüljár | patrouillieren’ (↑); 2 1536 ’vizsgál; kutat | untersuchen; erforschen’ (↑); 3 1585 ’kémkedik | spionieren’ (Cal. 248 [ɔ: 264]); 4 1784 ’kószál | streunen’ (Baróti Szabó: KisdedSz. 89) Sz: cirkáló 1479 ‹foly mn-i igenév› (↑); 1531 ‹fn› ’őr | Wächter’ (↑); 1842 czirkálók ’hadihajó | Kreuzer 〈Kriegsschiff〉’ (Nszt.)
Latin jövevényszó. | ≡ Lat. circare ’vmit körbejár; vmely helyet vizsgálva összejár; kószál, barangol’, (k.) ’átfésül, átvizsgál; őrködve körüljár’ [< lat. circus ’kör, körív’; vö. →cirkusz].
☞ Nyr. 14: 77; EtSz.; TESz.; EWUng.→ cirkusz