ciripel A: 1820 czirpelsz (Nszt.); 1851 czirpolása [sz.] (NSz.); 1861 szirpelt (NSz.); 1876 ciripelését [sz.] (NSz.) J: 1 1820 ’〈kabóca, tücsök〉 egyhangúan, meg-megszakadó hangon szól | zirpen’ # (↑); 2 1838 ’〈madár〉 csiripel, csicsereg | zwitschern’ (Tzs.)
Szóhasadás. | ⌂ A →csiripel-ből jött létre. A szó eleji c talán a ném. zirpen ’ciripel ‹tücsök›; csiripel, csicsereg’ hatását tükrözheti. ∼ Ugyanebből a tőből egy másik gyakorító igeképzővel keletkezett a cirpeg ’ciripel; csiripel, csicsereg’ (1851: NSz.).
☞ EtSz. cirpel a.; Grétsy: Szóhas. 112; TESz.; EWUng.→ csiripel