cipó [6] A: 1211 ? Cepou [szn.] (OklSz.); 1405 k. chipo (SchlSzj. 1854.); 1604 czepo, czépo [?✐] (MNy. 79: 509); 1664 Czipaja (SzT.); 1795 tzípó kenyeret (NSz.); nyj. cipu (ÚMTsz.) J: 1 1405 k. ’rendszerint kerek, kisebb kenyér | Brotlaib’ # (↑); 2 1808 ’golyó alakú keverék | kugelförmiges Gemisch’ (NSz.); 3 1862 ’púp | Buckel’ (CzF.); 4 1880 ’ki nem pattogott kukorica | ungeplatztes Maiskorn’ (Nyr. 9: 206); 5 1888 ’gyürke | Endstück des Brotes; kleiner Wulst am Brotlaib’ (Nyr. 17: 46)
Bizonytalan eredetű, esetleg olasz jövevényszó. | ≡ Vö. ol. zeppo, (tr.) zepo: ’teljes, egész, teletömött’ [< ol. zeppare ’teletöm’]. ⌂ A származtatás nehézsége, hogy az olaszban a ’cipó’ jelentés nem mutatható ki; de vö. ol. (D.) zeppola ’(farsangi) fánk’. Vö. még lat. (h.) zippula ’lepény’. A jelentéshez vö. →buci. ⌂⇒ A magyarból: szbhv. cipov; rom. (E.) ţipău; stb.: ’cipó’.
☞ EtSz.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.