cipellős ∆ A: 1380 k. cepeleͦs (KönSzj. 108.); 1395 k. cipelӳz [ɔ: cipely̋s] (BesztSzj. 651.); 1398 Cyppelles [szn.] (ZichyOkm. 12: 59); 1402 Chypelleus [szn.] (OklSz.); 1526 czypeľvͤſey (SzékK. 94); 1573 chipelluset (SzT.); 1614–1629 Czepejüs (Nyr. 16: 186); 1696 ? Czűpeles [?✐] [szn.] (SzT.); 1699 czüpellést [?✐] (Nyr. 12: 77); 1708 Tzipelyö́s (Pápai Páriz: Dict. Solea a.); 1724 czepelűs (MNy. 57: 487) J: ’egy fajta lábbeli; cipő | Art Fußbekleidung; Schuh’

cipellő ∆ [6] A: 1650 k. Czipelléjét [?✐] (MNy. 42: 76); 1708 Tzipellö́tske [sz.] (Pápai Páriz: Dict. Calceolus a.); 1776 tzippelöje (Nszt.) J: 1 1650 k. ’cipő | Schuh’ (↑); 2 1776 ’könnyű kis cipő; női cipő | leichter, kleiner Schuh; Damenschuh’ (↑)

A szócsalád alapja, a cipellős valószínűleg latin  (k.) jövevényszó. |  ≡  Lat.  (k.) zipellus, zepellus ’egy fajta lábbeli’ [? < ol.  (É.) zoppel ’fapapucs’].  ⌂  A származtatás nehézsége a magyar szóvég tisztázatlan keletkezésmódja.

A cipellő elvonás. |  ⌂  A cipellős-ből keletkezett: a szó végi s bizonyára a melléknévképzővel való téves azonosítás miatt maradt el. A 2. jelentést feltehetőleg az magyarázza, hogy a →cipő létrejötte után a cipellő-t kicsinyítőnek érezték.

☞ EtSz. cipellés a., cipellő a.; TESz. cipellő a.; EWUng.→ cipő