cinterem × [4] A: 1372 u./ Cymteremeben (JókK. 104); 1519 cymyteryomban, cynterymen (CornK. 337, 428); 1527 cyntyrym (ÉrdyK. 634); 1531 Cÿnteremeth (ÉrsK. 351); 1533 Cimteroͤm (Murm. 1668.); 1573 e. cemiteriom [?✐]; egyház-cimiterionban [✐] (MonÍrók. 3: 46, 9); 1585 Czyntrem, Chymiterium (SzT.); 1667 Cintermének (SzT.); 1673 cimeteriom (NySz.); 1714 Czinterin csinalok[na]k (MNy. 79: 509); 1715 Czintorium (SzT.); 1722 Czínteremb(en) (SzT.); 1775 Czéntermek (MNy. 70: 93); 1790 czintoromába (Nszt.); 1796 tzintóriomban (Nszt.); 1805 czintërëm (NSz.); 1887 czintériom (Nszt.); nyj. csimitir (ÚMTsz.); cincirim (ÚMTsz.) J: 1 1372 u./ ’a templom körül levő temető | (um die Kirche liegender) Friedhof’ (↑); 2 1568 ’templomudvar; templom előcsarnoka | Hof der Kirche; Vorkirche’ (NySz.); 3 1571 ’templomerőd | Kirchenburg’ (SzT.); 4 1834 ’sírbolt | Gruft’ (Kunoss: Szóf.); 5 1870 ’kastély lovagterme | Rittersaal eines Schlosses’ (Nszt.)

Latin jövevényszó. |  ≡  Lat. coemeterium ’temető; nyughely’, (k.) coemeterium, cimeterium, cimiterium ’ua.; templomudvar, templom körüli védett hely’, (h.) cinterium ’(a templom körül fekvő) temető; templom előcsarnoka’ [< gör. κoιμητήριον ’hálóhely, nyughely, sírhely’ < gör. κoιμάω ’elaltat, megnyugtat’].  ≋  Megfelelői: ang. cemetery; fr. cimetière; ol. cimitero; stb.: ’temető’.  ⌂  A cinterem alak a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésével és hangrendi kegyenlítődéssel keletkezett, és minden bizonnyal számolhatunk a →terem² népetimológiás hatásával is. A 3. és 4. jelentés metonimikusan jött létre; az 5. jelentés keletkezését feltehetőleg a címerterem ’várterem, lovagterem’ (1860: NSz.) is elősegíthette.

☞ MNy. 4: 37; EtSz.; TESz.; Nyr. 100: 460; Farkas: GLEl.; EWUng.→ kóma