cintányér A: 1867 cintányér (Nszt. cintányér² a.) J: ’két tányér alakú lapból álló ütőshangszer | Schlagbecken’ #
Összetett szó, valószínűleg tudatos szóalkotás. | ⌂ Az önálló szóként nem adatolt cin ’csipogó, cincogó hang’ + →tányér ’kerek lemez’ valószínűleg jelzős alárendelő összetétele. Az előtag feltehetőleg onomatopoetikus eredetű, és összefügghet a →cincog tövével. ∼ Korábbi megnevezések ugyanezzel a tővel: (R.) cincina ’cintányér’ (1666: MonÍrók. 8: 303); ehhez hasonló a ném. (au.) Tschinellen [többes szám] ’cintányér’.
☞ EtSz. cincina a.; Bárczi: SzófSz.; TESz.; EWUng.→ cincog, tányér