cinke A: 1345 Cynke [szn.] (MonStrig. 3: 571); 1785 tzinke (Nszt.) J: ’tarka színezetű, apró termetű, rovarevő madár | Meise’ #
Onomatopoetikus eredetű, de keletkezésmódja bizonytalan. | ⌂ Feltehetőleg a →cinege szóból jött létre a második nyílt szótagbeli magánhangzó kiesésével. A végződés a -ke kicsinyítő képző hatására keletkezhetett. – Az is lehetséges azonban, hogy a szó közvetlenül a →cineg tövéből jött létre -ke kicsinyítő képzővel. Az alaktanhoz vö. →fecske, →lepke stb. ∼ Idetartoznak: cinkő ’cinke’ (1791: MNy. 36: 337); cince ’ua.’ (1793: Kniezsa: SzlJsz. 809); (N.) cinike ’ua.’ (ÚMTsz.).
☞ Nyr. 39: 339; Kniezsa: SzlJsz. 809; TESz.; Benkő: FiktI. 103; EWUng.→ cineg, cinege