cinikus A: 1604 Cynicus (Szenczi Molnár: Dict. Diógenes a.); 1781 Tzinikus (Nszt.) J: ‹mn› 1 1604 ’a cinizmus iskolájához tartozó 〈filozófus〉 | zur Schule der Kyniker gehörig’ (↑); 2 1835 ’keserűen gúnyolódó | zynisch’ # (Tzs. Cynisch a.) | ‹fn› 1781 ’a cinizmus követője | Kyniker’ (↑)
cinizmus A: 1805/ Cynismusban (Kazinczy: Lev. 3: 444); 1908 czinizmus (Nszt.) J: 1 1805/ ’cinizmus mint filozófiai irányzat | Zynismus als philosophische Richtung’ (↑); 2 1865 ’cinikus emberre jellemző világnézet | zynische Haltung’ # (Babos: KözhSzt. cyniatria a.)
A szócsalád korábbi tagja, a cinikus latin jövevényszó. | ≡ Lat. cynicus ’a cinikusok iskolájához tartozó; a cinizmus elveit követő filozófus’ [< gör. κυνικóς ’a cinizmus elveit követő filozófus’, tkp. ’kutyához hasonló, kutyaszerű’]. ≋ Megfelelői: ném. Zyniker, zynisch; fr. cynique; stb.: ’cinikus ‹fn›, cinikus ‹mn›’. ⌂ A magyar szóvégi s-hez vö. →ámbitus, →glóbus stb.
A cinizmus nemzetközi szó. | ≡ Ném. Zynismus; ang. cynicism; fr. cynisme; stb.: ’cinizmus’; – vö. még lat. cynismus ’cinizmus mint filozófiai irányzat’ [< gör. κυνισμóς ’ua.’]. A cinizmus megalapítója Antiszthenész volt (ie. 445 k. – 365). A kutyákhoz való hasonlításuk talán a nemegyszer nyers, semmire tekintettel nem levő magatartásukkal függhet össze. ⇒⌂ A magyarba főleg német közvetítéssel került át.